A héten el kell kezdenem a közös munkát Sandyvel. Hurrá.
Mivel a vasárnap még úgymond szabadnapnak számít, eszem ágában sincs ma a versenyen agyalni. Írok egy sms-t Niallnek, hogy nem akar-e eljönni velem a mekibe. A fiúk most nem turnéznak, csak az új albumukon dolgoznak, úgyhogy végül is ráérnek. Szinte azonnal érkezik is a válasz.
„Kaja? Bármikor! :D Húsz perc és ott vagyok"
Szeretek itt élni, mert minden és mindenki közel van.
Ki akarok menni az udvarra, hogy megnézzem milyen az idő, de mikor már a cipőmet húznám fel, akkor esik le, hogy még pizsamában vagyok. Reggel tizenegykor keltem, most két óra van és eddig ki sem keltem az ágyból. Hupsz.
Gyorsan magamra kapom a legfelső darabokat a szekrényemből és megcsinálom a szemöldököm, plusz felteszek egy kis szemhéjpúdert és spirált.
Mikor megérkezek a McDonalds-hoz Niall már ott vár rám.
- Még nem kértem, úgyhogy siess, mert már vagy három órája semmit nem ettem – sóhajt fel ahogy meglát.
Lepakolunk az egyik szabad asztalhoz, majd én kérek egy ebédmenüt, Neil pedig fogalmam sincs, hogy miket, de sorolta vagy öt percig.
- Na, mizu az X-factorban? – kérdezi, miközben az első adag sajtburgert tömi befelé.
- Jaj, nem akarok beszélni róla. Most már kettőt kell énekelni és az eheti adásban duettezni is kell. Találd ki, hogy kit kaptam – értetlenül néz rám, mire kisegítem – Sandyt.
- Neeee – húzza el a szót.
- Deee. Úgyhogy már biztos veri az ajtómat, hogy miért nem próbálunk már.
Niall türelmesen végighallgatja a panaszkodásom, aztán indulunk is haza, mert tényleg parázok kicsit eheti partneremtől.
- Hé, mielőtt elköszönnék – állunk meg a kapum előtt – Hívd már fel Hazzát a nevemben és mondd már meg neki, kérlek, hogy este hétkor indul a limó. Lemerültem és már nem megyek haza, meg nem is leszek olyan helyen, hogy fel tudjam tölteni a telefonom.
- Jó, oké. Hova mentek este? – kíváncsiskodom.
- Díjátadó lesz, és jelöltek vagyunk – válaszolja meg a kérdésem – Csak kilenckor kezdődik, szóval még előtte elvisznek minket ruhát választani, meg ilyenek.
Egy ölelés és két puszi kíséretében elbúcsúzunk, majd bemegyek és felveszem az ágyról a mobilom, amit most kivételesen nem akartam magammal vinni. Tárcsázom Harryt, ő pedig megkérdezi, hogy beugorhat-e mielőtt indulnak.
- Persze, gyere csak. Ma még úgysem akartam csinálni semmit – mosolygok bele a készülékbe.
- Akkor egy óra múlva? – kérdezi, nekem pedig eszembe jut, hogy azóta nem találkoztunk, mióta Cher felvilágosított Hazz csajozási szokásairól.
- Egy óra múlva jó lesz – teszem le elköszönés után.
Míg ideér mást sem csinálok, csak azon agyalok, amiket barátnőm mondott. El tudom képzelni, hogy Harry tényleg ilyen, ugyanakkor nem értem velem miért nem csinálta eddig ezt. Engem nem csak megfektetni akart eddig, még a csókunk után sem. Talán én nem vagyok olyan vonzó számára? Csak a barátjának tart és ennyi? Mondjuk ezeket tartom a legvalószínűbbnek. Felsóhajtva dőlök hanyatt az ágyon.
Még ott gondolkodom vagy negyven percig, mikor csöngetnek.
- Pontos voltál – mosolygok rá Hazzra.
- Érted bármit – flörtöl velem. Vagyis nem flörtöl. Csak hülyéskedik. Biztosan csak poén volt. Gigi, szedd össze magad és ne táplálj a fiú iránt több érzelmet!
- Szóóval, mit akarsz csinálni? – Kérdezem zavartan.
- Hát... legszívesebben elég sok mindent csinálnék, de jobb, ha ezekről nem tudsz – szóval ma ilyenre vesszük a figurát? Oké, én benne vagyok. Milyen ironikus, hogy pont ma gondoltam erre. Úgy látszik, eddig tartott, hogy engem nem akart ágyba vinni. De velem más lesz. Én nem fogok beállni a sorba.
- Amúgy nekem mindegy. Három órám van a gáláig, szóval csak lazuljunk – veti magát hanyatt a kanapén.
- Én nemrég voltam kajálni, de rendelhetünk pizzát. Jóbarátok maraton? – vonom fel a szemöldököm.
- Mmm, jobbat még én sem tudtam volna kitalálni! – Kapcsolja be a tv-m.
Közben megérkezik a pizza, de a sorozatot két rész után megunjuk, pedig én imádom, és Harry állítása szerint ő is.
- Tele vagyok – nyögök fel félig lelógva a heverőről.
- Én is – ért egyet Hazza – Jammeljünk már kicsit – állapodik meg tekintete a zongorámon.
- Mit szeretnél? – nyitom fel a hangszer tetejét.
- Ezek mik? – kotorászik a kottáim között nem törődve a kérdésemmel – Óóó, nem gondoltam volna, hogy ilyen romantikus alkat vagy – emeli fel a Thousand Yearst.
- Nem vagyok. Csak szeretem a lassú, lírai számokat – helyesbítek.
- Csináld – rakja elém.
- Mi?
- Mutasd meg – néz rám felhúzott szemöldökkel – Mint anno azt a Beyoncé dalt.
Meglepő, hogy emlékszik rá. Akkor beszéltünk talán legelőször és annál az éneklésnél volt valami varázs, amit már akkor sem tudtam megmagyarázni.
Sóhajtva leülök a zongoraszékre és nekikezdek.
Ismét, mint a Love On Topnál, egy idő után beszáll, így már ketten daloljuk el Christina Perri szerzeményét.
„Time stands still
Beauty in all she is
I will be brave
I will not let anything take away
What's standing in front of me
Every breath
Every hour has come to this"
Nem csalódtam, a hangunk most is tökéletesen kiegészítette egymást, ám most valami egészen mást is tapasztaltam a duettünknél. Bizalmat talán?
Harry viszont nem próbálkozott be nálam befejezéskor és nem is váltott át bunkóba, mint a legutóbbi alkalomkor.
Nem voltam belé szerelmes, határozottan nem. Az nálam nem csak ennyi. Hiszem még soha nem voltam. De nem volt számomra közömbös, és ezt most már biztosan tudtam.
- Ez jó volt – mosolyog rám – A világért sem akarom félbeszakítani ezt a meghitt pillanatot, de mennyi az idő?
Odafordítom felé a telefonom, mire felszalad a szemöldöke.
- Basszus, rohannom kell – veszi fel sietve a cipőjét – örülök, hogy találkoztunk – áll meg az ajtóban, mire helyeslek.
- Eljössz a következő döntőre? – nem is értem, miért kérdeztem meg. Esküszöm, nem direkt volt, kicsúszott a számon.
- Szeretnéd, hogy ott legyek? – vág kacér fejet.
- Gyere – mondom őszintén, megadva magam – Demi lesz a sztárfellépő, szóval már csak azért is megéri.
- Talán benézek – kacsint rám, majd kisétál a kapun.
Ezek után a hét másból sem állt, csak próbálásból, gyakorlásból és veszekedésből. Bár nem volt olyan vészes a Sandyvel való munka, mint hittem volna, azért egyszerűnek sem lehetett nevezni.
Hétfő este hatra végül sikerült megegyeznünk a dalban, ami után egy hatalmas lecseszést kaptam, hogy miattam nem haladunk. Hát persze.
Most, a hatodik élő adás előtt két órával éppen a fiúk elé igyekszem, akik végül mind a négyen eljöttek.
- De örülök nektek, srácok! – ölelem meg őket boldogan, majd besétálunk a stadionba, ahol épp Demi ül a színpad szélén és telefonál.
- Mi az, hogy dugó van?! Te vagy Jason kibaszott Derülo! Repülj át az autókon, vagy mit bánom én! – nyomja rá a készüléket.
- Hé, Dem, mi a baj? – telepedek le mellé a One D-vel együtt.
- Ma estére egy mixet hoztam, ami a Togetherből és a Cool for the Summerből áll, merthogy milyen jópofa lenne, ha meglepetésből megjelenne Jason is, de ő most elakadt valami dugóban és kétséges, hogy ideér-e. De a hangosító pasi, vagy mit tudom én ki meg egy csőd és nem tud más megoldani. Így nem léphetek fel! Vagy holmi karaoke-alappal! – fakad ki ingerülten.
Tanácstalanul nézek körbe, ötletem sincs ezen hogy lehetne segíteni, mire szinte meglátom, ahogy Harrynek felkapcsolódik egy villany a feje fölött.
- Niall tudja a szöveget – mutat a szöszire.
- Mi? Én? Dehogy tudom – védekezik.
- Ohh, hagyjuk már, Neil. Demi összes dalát kívülről fújod. Most nincs idő szerénykedni – szól közbe Louis, mire szerencsétlen srác teljesen belepirul a róla szóló beszélgetésbe – Beszállhatnál most a próbán. Csak egy próba.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...
- Tényleg tudod? – szakítja félbe Demz – Mert akkor... szóval igaza van Lounak. Legalább tehetnénk egy próbát, hogy hogy szólok a te hangoddal. Így ha esetleg a partnerem még a műsorra se érne ide...
- Nézd, Demi, én nem tudom, ez...
- Demetria! El kell kezdenünk a próbát! – szakítják félbe csevejünket a főnökök.
- Jó, mindegy, akkor megcsinálom most egyedül. Aztán lesz, ami lesz – megy fel a pódiumra bosszúsan, majd belekezd a dalba.
„Do you remember at all?
People walking hand-in-hand
Can we feel that love again?
Can you imagine it all?
If we all could get along
Then we all could sing this song together"
Látom Niallön, hogy szarul érzi magát, amiért nem csinál semmit, de még mielőtt bármi is történhetne a fiúk fellökik a színpadra és odadobnak egy mikrofont a kezébe. Szegény megszeppenve kezd bele Jason részébe.
„Look at me, now look at you
Now look at me again
See, we're not so different
Look around, what do you see?
We're throwing things outside our window
We don't care to keep it clean"
Demi mosolyogva fogadja az ír fiú segítségét és immáron együtt dalolnak, amit nem csak hallani, nézni is élvezet, hiszen Neilről szinte folyik a Demz iránt érzett imádat.
„Do you remember at all?
People walking hand-in-hand, hand-in-hand
Can we feel that love again, can we feel love again?
Can you imagine it all, imagine it all?
If we all could get along
Then we all could sing this song together"
A Togethert lassan lekeveredik, Demetria hálásan néz a szöszire és elindul a Cool for the Summer.
.
.
.
.
.
.
.
.
Hát ennyi lenne most, remélem elnyerte a tetszéseteket ez a fejezet :)
Muszáj megkérdeznem, ezután lettek/vannak itt #Diall/#Nemi fanok? :) És #Higi shipperek?
Én egyelőre nem szeretném elárulni melyik rajongótábor(ok)ba tartozok. ;)
Mit gondoltok, hogy fog sikerülni Gigi és Sandy közös produkciója? Írjátok meg véleménye(i)teket kommentben! :)
A következő rész dalai lesznek:
Nicki Minaj & Rihanna - Fly
Duffy - Mercy
Adele - Hello
Várom az ötleteket! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése