4.5

Eleanor szemszöge

Már három hete terhes vagyok Louis kisbabájával és még mindig nem volt merszem elmondani neki. Pedig most már tényleg muszáj. Azért is, mert már most úgy érzem, hogy nincs szívem az abortuszhoz. Bemegyek a nappaliba, és látom, hogy Harryvel valami idióta videójátékot játszanak.

Vajon kisfiút várhatok, vagy kislányt? Elképzelem Lout, ahogy elkényezteti a mi kis hercegnőnket. Majd ahogy felkészíti a fiunkat az első meccsére. Na jó, sürgősen abba kell ezt hagynom. Nem képzelődhetek tovább, mert a gyerekünket nem fogjuk megtartani.

Még nem vettek észre, annyira belemerültek a játékba, úgyhogy megköszörülöm a torkom.

- Lou, drágám, beszélhetnénk?

- Persze, csak még elverem Hazzát ezen a szinten. Aztán megyek – mondja, de közben hátra sem néz.

- Fontos lenne.

Hallhatja a hangomon az idegességet, mert leteszi a konzolt és odafordul hozzám. Magára hagyjuk Harryt és bevonulunk a közös szobánkba. Louis közben végig fogja a kezemet és leülünk az ágyra.

- Szóval... - kezdek bele – bármit is gondolsz, kérlek, először hagyd, hogy végigmondjam, mielőtt megszólalsz.

- El, megijesztesz.

Már milliószor végigpörgettem a fejemben ezt a beszélgetést, most mégis képtelen vagyok felidézni.

- Babát várok, Louis. Babát várok tőled. Három hetes terhes vagyok.

Elengedi a kezem, és félrenéz. Semmit nem tudok leolvasni az arcáról, de nem ezt a reakciót vártam. Vagy legalábbis reméltem.

- Mondj valamit, kérlek – annyira kétségbe vagyok esve, hogy már folynak a könnyeim, és epekedve várom, hogy megszólaljon. De nem teszi. Félig tátott szájjal kisétál a szobából, és magamra maradok. Pontosabban... ketten maradunk.

Sírva dőlök az ágyra, miközben kezem a hasamon tartom. Úgy érzem órák telnek el, mire újra kinyílik az ajtó, és Lou lép be rajta. Idejön hozzám, és átkarol, miközben a hátam simogatja.

- Sajnálom. Nagyon sajnálom, nem így kellett volna reagálnom, tudom. Ne haragudj – suttogja a fülembe.

- Nem baj, jól vagyok – szipogom, majd elhúzódok tőle – Mit teszünk most?

- Elgondolkodtál rajta, hogy tudod... megtartjuk? – kérdezi.

- Igen. Többször, mint hinnéd. De az eszem folyamatosan leállít, mert annyira fiatalok vagyunk még. Szinte magunk is gyerekek. És neked most ott a banda, meg a karriered.

- Mi lenne, ha azt mondanám, megoldom? Érted, a kisbabánkért megtenném.

El sem hiszem, hogy ezt mondja, és rettentően örülök neki, de tudom mit kell tennem.

- Nem. Nem teheted. Nem adhatod fel az álmod miattam. Miattunk – simítom meg az arcát – Még nincs késő. Lehet még kislányunk vagy kisfiunk. Majd később.

Szerelmem fejét csóválva néz rám.

- Nem adnám fel, bár arra is képes lennénk. Csak át kell alakítani kicsit a napirendünket, meg...

- Louis, ne – állítom le.

Megölel, én pedig újra nekikezdek a sírásnak. Megnyugtatóan dúdol a fülembe, míg el nem alszok.

Gigi szemszöge

Lassan egy hete nem beszéltem a bátyámmal, plusz annyira lekötött, hogy ezen rágódjak, hogy alig foglalkoztam a vetélkedővel. Gratulálok, Gigi, szép munka volt.

Néhány perc múlva kezdődik a show, én pedig még a dat is alig pár napja választottam ki. Mondanom sem kell, Cheryl borzasztóan ki volt rám bukva és napi szinten hallgathattam Sandy beszólásait. Végül sos-be nyúltam a tatalék számokhoz, így gyorsan betanultam a Sweet Dreams-t az Eurythmicstől. Nem a legütősebb, de ennyire volt energiám. Szánalmas, tudom.

Bemondják a nevem, levetítik a kisfilmem és rettegve állok ki a színpadra. Ma este nagyon félek a kieséstől.

Elkezdek énekelni, és körbenézek. A közönség soraiban nem látom Justint. Hát persze. Igyekszem nem törődini vele, de nem nagyon megy.

Vége a számnak, Jack kijön a falak mögül, és várom a kivégzésem.

- Halljuk tehát a zsűri véleményét!

Először Simon beszél, aki elmondja, hogy csalódott bennem és hogy reméli ez nem vezet a kiesésemhez. A többiek is hasonló véleménnyel vannak, míg Cheryl következik.

- Nagyon sajnálom, hogy ez így alakult, mert a többiekkel ellentétben én tudom, min mentél keresztül az elmúlt héten – remélem J nem nézi az adást, mert így megtudja, hogy elmondtam valakinek –, de nem lehet ezzel vége, mert ennek ellenére tudom, mire vagy képes, és büszke vagyok rád, hogy így is megcsináltad! – mosolyog rám, nálam pedig elszakad a cérna és sírni kezdek.

Ma én voltam az utolsó fellépő, következik az eredményhirdetés. Sandy jutott be elsőnek, én pedig bent vagyok az utolsó kettőben. Megint elerednek a könnyeim. Szerencsére nem én éneklek először.

A taps alatt kimegyek a backstage részre, és három One D-s fiú jön oda hozzám.

- Héé, Gig, ne sírj, nagyon jó voltál – mosolyog rám Liam.

Imádom, hogy ennyire aranyosak, de tudom, hogy ez nem igaz.

- Nem, nem voltam. Ki fogok esni – zokogok tovább. A srácok tovább beszélnek, de nem igazán értem a bőgéstől, mígnem két erős kéz fogja közre az arcom.

- Gigi, figyelj rám. Nézz rám – emelem könnyes tekintetem Harryre – Mit fogsz énekelni?

- R-Read All About It – bököm ki szipogva.

- Emeli Sandé – állapítja meg Niall bólogatva.

- Akkor most azonnal összeszeded magad, kimész oda, és elénekled ezt a dalt úgy, ahogy még soha senki. Világos?

Belenézek a nagy zöld szemeibe, és hirtelen minden végigfut az agyamon. Hogy a bátyám szerelmes a világ legszemetebb nőszemélyébe, és emiatt még a szereplésem is kihagyta. Hogy egész héten ezen járt az agyam, és nem bírtam felkészülni normálisan. Hogy párbajoznom kell, és minden ezen múlik.

Szaporán bólogatni kezdek, mire Liam ad egy zsebkendőt. Sajnálom, hogy nincs itt egy tükör, de nem foglalkozok tovább vele, csak kisétálok a színpad háta mögé. A fiú, akivel párbajoznom kell jól énekel, csak elég jelentéktelen, valószínűleg ezért nem kapott elég szavazatot. Én pont az ellentétje voltam a mai műsoron.

A nézőket nem látom, mert elvakítanak a reflektorok, mikor elkezdődik a dal.

Oldalra nézek, és meglátom Harryt, Niallt és Liamet. Liam bátorítóan mosolyog, Niall keresztbe tett ujjakkal figyel, Harry pedig olyan tekintettel bámul rám, ami azt súgja, szedjem össze magam, meg kell ezt csinálnom.

A szám közepére életre kelnek a könnycsatornáim, de nem törődök vele. Az értékelés előtt a srácok felfutnak a színpadra és megölelnek. Annyira megszerettem őket, nagyon jól esik. Jack odaszól, hogy hagyjuk abba, mert egy perc és újra adásban vagyunk. A fiúk lesétálnak, de Harry még hátulról rám mosolyog. Viszonzom, mikor a zsűri helyet foglal. Alex, az ellenfelem is megérkezik.

Először Alex mentorával kezdik, aki nyilván Alexre szavaz. Majd Cheryl jön, aki megdicséri a másik versenyzőt is, de nekem adja voksát. Loui következik.

- Először is hadd mondjam el, hogy gratulálok mindkettőtöknek. De nekem is helyet kell foglalnom valaki mellett, és akit még szeretnék itt látni, az Gigi.

Ahogy kimondja, a szívem megnyugszik kicsit. Simon az utolsó, és már csak én nyerhetek, vagy döntetlen lehet. Ha döntetlen, a nézők szavazatai alapján esik ki ma valaki.

- Hihetetlen, hogy ez még a második élő show, és már ilyen nehéz – kezd bele Simon.

- Alex, én már az elejétől fogva nagy rajongód vagyok, és imádom a különleges hangszíned. Mindnyájan nagyon tehetségesek vagytok, és nagyjából ugyanazon a szinten álltok jelenleg, de mikor Gigi előadta ma az Emeli Sandé dalt, az életéért énekelt. Aki ma továbbjuthat, az Gigi Bieber.

Térdre borulok, és már örömömben sírok tovább. Egyszerre kiborul belőlem minden, ami az elmúlt héten történt.

Cheryl és a srácok odarohannak hozzám, és boldogan ölelgetnek.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Itt is van az új rész. :)

Hogy tetszett egyébként? :) Eleanor csak kibökte végre :D Mit gondoltok, mi lesz a baba sorsa? Örültök, hogy Gigi továbbjutott? 

A következő rész dalai: Hey Mama, The Heart Wants What It Wants, Dance Again.

Lehet találgatni :) ;)