3

Eljött a kivégzés napja, ma megtudjuk ki mehet tovább az élő showba. Most valahogy kevésbé félek, mint az első két válogatón, csak minimális izgalom van bennem.

Bemegyek Cherylhez és leülök a kanapéra.

- Szia, Gigi – mosolyog rám.

Visszaköszönök és remegő térdekkel várom az értékelését.

- El kell mondanom, nagyon örülök, hogy volt szerencsém megismerni Justin testvérét, és ami még fontosabb, a tehetségét. Egy élmény volt látni, hogy mindenfajta segítség nélkül is már folyamatosan fejlődsz. Nem győzök várni az élő show-ig, hogy újra hallhassam, ezúttal mivel állsz elő. Gratulálok, bent vagy.

Megfogalmazhatatlan az érzés, ami most bennem van. Erre vártam már kislánykorom óta, és az álmom most teljesül.

- Istenem... - vigyorgok magam elé – Megölelhetlek?

Cheryl felnevet és boldogan tárja ki felém a karjait.

Ahogy kimegyek a kapun első dolgom, hogy felhívjam az anyukám, majd keresek egy taxit, hogy azonnal vigyen a bátyámhoz, aki ma is – mily' meglepő – stúdiózik.

Beérek a helyre, ahol J a dalait veszi fel, és azonnal a nyakába ugranék, ha nem énekelne éppen a mikrofonba.

Ezt a számot még soha nem hallottam, szóval nemrég írhatta.

„If I was your boyfriend, I'd never let you go

I can take you places you ain't never been before

Baby, take a chance or you'll never ever know

I got money in my hands that I'd really like to blow

Swag, swag, swag, on you

Chillin' by the fire while we eatin' fondue

I don't know about me but I know about you

So say hello to falsetto in three, two, swag"

Nem rossz, csak nem értem, honnan jött az ihlet. Justinnak nincs most nő az életében, egyáltalán.

Miután befejezte nem is hagyom neki, hogy kijöjjön a fülkéből, felborítom az ölelésemmel, így adom tudtára, hogy örülhetünk.

- Hey, J, mi ez a dal? – nézek rá felhúzott szemöldökkel – Mostantól soha nem mutatod meg nekem, min dolgozol? Ki adta az ötletet a dalhoz, mondd? Ugye nem szerettél bele megint valami elkényeztetett sztárlibába, aki rád se fog bagózni?

- Sel már a múlté, nyugi. Ez a dal... ez csak úgy jött.

Egyértelmű, hogy titkol valamit, de most nem zaklatom, annyira boldog vagyok.

Harry szemszöge

Ezt a részét imádom talán a legjobban a melónknak. Ülni a zongora, gitár mellett és megbeszélni, melykőnk mire jutott egy új melódiával kapcsolatban.

A mai napot én fogom uralni, egy elcsépelt, nyálas, lírikus dallal, amit a múlt héten írtam, mikor benéztem Gigihez. Van valami abban a lányban. Úgy értem... nem az a tipikus modell alkat a kifejezéstelen arccal és nádszálvékony testtel, sőt, tökéletes ellentéte mindennek, ami valaha is a zsánerem volt. Ő szeret szarkasztikusan visszaválaszolni, kínos dolgokat csinálni és nem bánja, ha valami nem tökéletes. Mégis mikor együtt énekeltük a Beyoncé számot, ott megtört bennem valami.

- Hé, srácok, van valamim a számotokra – lépnek be a fiúk a helyiségbe.

- Ez az, én nem hoztam semmit, és a többiek se, szóval reméltük, hogy megmentesz minket – ül le Louis a kispadra.

- Igazából ez lenne az - teszem le eléjük a négy lefénymásolt kottát – Niall, itt vannak az akkordok, figyelj – azzal megmutatom neki, nagyjából mit képzeltem el gitáron.

Neil rákezd, én pedig beszállok a szöveggel.

„I want to write you a song

One as beautiful as you are sweet

With just a hint of pain

For the feeling that I get when you are gone

I want to write you a song"

A többiek szinte azonnal ráéreznek, úgyhogy ezt is királyul összehozzuk.

- Wow. És... - néz körbe Lou – ki a szerencsés?

- Mi? Miről beszéltek?

- Ohh, Hazz. Nem vagyunk hülyék – somolyog Louis – nyilván nem az anyukádról írtad ezt a dalt.

Összeröhögnek és érzem, hogy egyre jobban elpirulok. Nem hiszem, hogy sejtenék, hogy Gigiről szól, szóval ezt ki is használom.

- Talán mégis az anyukámról írtam – villantok rájuk egy mosolyt, majd hátat fordítva kisétálok a teremből.

Gigi szemszöge

Mivel bejutottam az élő adásba, most már kategóriák szerint kell számot választanom. Az első show meghatározó témája Shakira.

Ennél jobb előadót nem is kaphattunk volna, kislánykorom óta kívülről fújom a Hips Don't Lie-t és mindenki tudja, hogy az a legjobb Shakira dal. Magamban már fütyörészem a dallamot, de még van 5 percem, míg enyém nem lesz a nagy próbaterem. Lehet, hogy csúnya dolog, de addig odamegyek leskelődni.

Az ajtó tárva nyitva áll, és legalább tíz táncost pillantok meg belül. Felcsendül a Hips Don't Lie és magamban szitkozódom, hogy ki csapott le hamarabb az ötletemre.

A táncosok között egy lány rázza magát úgy, hogy mindjárt összeesik. Nahát, micsoda meglepetés, Sandy. Egyre nagyobb az iránta érzett ellenszenvem. És csak nő, és nő, és...

- Gigi! Örvendek a szerencsének. Úgy tudom még van pontosan – néz a karórájára – két percem a te időd előtt.

- Elnézést, Sandy, nem akartam hátráltatni a munkádat, de hát te úgyis olyan jó vagy, hogy két perc ide vagy oda... - mosolygok rá és gondolatban vállon veregetem magam, hogy végre én is beoltottam őt.

- Tudod mit? Igazad van – vigyorog vissza –, a hátralévő időt meghagyom a rászorulóknak. Tudod már, mit fogsz énekelni?

Oké, nincs mese, ki nem állhatom ezt a lányt.

- Semmi közöd hozzá –vicsorgok rá és elmegyek mellette.