2

Másnap reggel rájövök, hogy akármilyen jó volt a tegnap este (vagy fura) el kell kezdenem készülni a válogatóra. Hiszen még dalt sem választottam.

Egész nap folyamatosan pörgetem a lejátszási listámat, konkrétan mást sem csináltam, de mégsem találok semmit. Semmi olyat, ami elég jó ahhoz, hogy bejuttasson a zsűri házába.

Még Justint is megkérdeztem, ami nálam meglepő, mert szinte sosem fordulok hozzá tanácsért. Egyszerűen annyira más a felfogásunk és a stílusunk, hogy úgysem jönnénk ki belőle jól. Ez most is így volt.

Most a telefonkönyvemet tekergetem, hátha van valaki, aki hasznos tanáccsal tudna ellátni.

Aztán beugrott. Demi a legjobb barátnőm. Az inspirációm, a mindenem. Muszáj az ő dalai közül elénekelnem egyet, úgyhogy már tárcsázok is. Szerencsére a második csörgésre felveszi.

- Héé, Demz. Óriási segítség kéne. Mennyire érsz rá?

- Hát az az igazság, hogy egy óra múlva turné próbán kell lennem, de itt vagyok a városban, úgyhogy ha el tudsz jönni beszélhetünk. Életbevágóan fontos?

- Igen, eléggé, de ha van rám két perced, akkor elmegyek. A stadionban lesz?

- Persze – válaszolja.

- Egy óra múlva ott vagyok – majd kinyomom a telefont és felöltözök valami normálisba.

Az út kész katasztrófa volt. Taxit alig bírtam fogni és leöntöttem magam kávéval. Nem is én lennék, de megérkeztem.

A barátnőm már mikrofonpróbán van és a színpadról integet, mikor odajön hozzám valaki.

- Szia, azt hiszem, már találkoztunk. Cher vagyok. Cher Lloyd – nyújt kezet az apró termetű vadóc lány.

- Igen, szerintem is. Gigi vagyok, hatalmas rajongód – mosolygok rá.

- Jó ezt hallani, egy ilyen nagy hangú lányról. Úgy bizony, sokat hallottam már rólad – ezt az utolsó mondatot érdekes akcentussal mondja és még oda is kacsint a végére.

Demi odasétál hozzánk, én pedig elárulom neki, hogy miben kellene a segítsége.

- Szóóóval, az a helyzet, hogy tudod mennyire imádlak és imádom a dalaidat és arra gondoltam, hogy valamelyiket azok közül énekelném a következő meghallgatáson, de nem tudom, hogy melyiket és szeretném, ha megmondanád, hogy szerinted melyik lenne nekem előnyös, meg ha már itt tartunk meg is hallgathatnád és véleményt is kéne róla alkotni – hadarom el és kiskutyaszemeket villantok rá a nagyobb hatás elérése érdekében.

- Gig, ez nekem megtisztelő. Persze, hogy segítek, mivel kezdjünk?

- Azt hiszem, megmutathatnád először, hogy néz ki egy Demetria – produkció – száll be Cher a beszélgetésbe.

- Szuper lenne, gyerünk, csináljátok! – hessegetem őket lelkesen a színpadra, aztán ők elvarázsolnak engem a Really Don't Care előadásával.

 Na, így kell show-t csinálni – bök meg a vállával Cher.

- Fantasztikus volt – nézek rájuk elismerően – Egyébként nem baj, hogy rám pazaroljátok az időtöket? Mármint, nem kéne most nektek próbálni, meg ilyenek?

- Mára csak a hangosítás beállítása volt a feladat, azt letudtuk, úgyhogy gyakorlatilag azt csinálunk, amit akarunk – nyugtat meg Dem.

- Oké, akkor egy fontos kérdés maradt. Mit énekeljek?

Segítségkérően nézek a lányokra, ők pedig egymásra.

- Valami lassabbra gondoltál inkább?

- Nem, igazából olyan kellene, amivel hangulatot tudok teremteni úgy, hogy közben megmutatom magam.

Szinte látom, ahogy Cher feje fölött felgyullad egy lámpa, és másodpercekkel később meg is szólal.

- Oké, lehet, hogy hülyeség... öljetek meg, ha nem jó ötlet. De nekem most így hirtelen a Me, Myself & Time jutott az eszembe.

Végiggondolom magamban a dallamot és nem találok ellene kifogást. Nagyot kell szólnia.

Hetekkel később Demi száznál is többször hallotta már az előadásomat, most pedig itt az idő. Újra ki kell állnom arra a bizonyos színpadra és olyan jól kell énekelnem, mint még soha. És ha ez összejön, egyre jobban és jobban.

Kimegyek, már nem az aktuális, hanem a maradandó zsűri elé és belekezdek.

Szerintem nem volt rossz, mindent úgy csináltam, ahogy megbeszéltük és remélem a bíráknak is tetszett. Most már nem rajtam múlik.

Eleanor szemszöge

Egyszerűen nem történhet ez meg velem. Képtelenség. Ilyenkor szokás kérdezni, hogy miért pont én?

Annyira fiatal vagyok. Annyira fiatalok vagyunk.

Louisnak rengeteg elfoglaltsága van és ez most nem a legjobb időzítés. Sőt, ez a lehető legrosszabb. Egyáltalán mit fog hozzá szólni? Mi van, ha elhagy?

Úgy értem... egyszer majd szeretnénk, persze, nyílván. De nem most. Nagyon nem most.

Teljesen kétségbe vagyok esve és úgy érzem, ez életem leghosszabb egy perce. Míg várok, megcsörren a mobilom.

- Sophia, szia. Nem, még nem tudom az eredményt. Igen, nagyon ki vagyok bukva. Persze, azonnal hívlak, ha megvan.

Leteszem a telefont és remegő kézzel nyitok be a mosdó ajtaján. Erőt veszek magamon és rápillantok a tesztre. Ott röhög rajtam a két pozitív csík a kijelzőn.